| Legány-jegyzékszám | 51 |
| Műfaj | Opera 2 felvonásban |
| Keletkezési idő | 1857 |
| Szöveg | Czanyuga József |
| Bemutató helye, ideje | Pest, Nemzeti Színház 1857. máj. 6. |
| Bemutató előadói | - |
| További előadások | 1865. aug. 18., 1879. ápr. 24. |
A CSELEKVÉNY VÁZLATA
1221-ben magyar lovagok köszöntik az országon átvonuló keresztes hadakat, akikkel lantosnak öltözve érkezik Lajos, thüringiai őrgróf, bizalmasával, Kunóval. Lajos látni szeretné Erzsébetet – II. András lányát –, akivel együtt nevelkedtek, s még gyermekként eljegyezték egymást. Már hosszú ideje nem találkoztak, s szeretne megbizonyosodni érzelmeikről. (Lajos áriájához, illetve Kunóval énekelt duettjének befejező szakaszához Doppler Ferenc Miksa bajor herceg dallamát használta fel.) Távozásuk után Erzsébet és egykori dajkájának lánya, Gunda közeledik, akivel utóbbi nagyszüleinek aranylakodalmára tartanak. Erzsébet bevallja, jegyese iránti érzése változatlan; Gunda titkon egy ismeretlen lovag eljöveteléről álmodozik. Váratlanul találkoznak a lantosokkal. Bár nem ismernek egymásra, titkos vonzalom támad Lajos és Erzsébet között, s Gunda és Kuno is ráébred, első látásra beleszerettek egymásba. Négyesben érkeznek Jámbor Mihály és Sára asszony aranylakodalmára, ahol a már ünneplő vendégekkel együtt éltetik a hűséges öregeket, valamint a királyt és a hazát. * Erzsébet a királyi lakhely közelében könyörgő koldusoknak osztogat alamizsnát. Lajos érkezik, még mindig álruhában. Most sem ismerik fel egymást. Mindketten megvallják érzelmeiket, de jegyességére hivatkozva Erzsébet elküldi Lajost, s maga is távozik. Gunda és Kuno szerelmesen évődik. A lány nem árulja el Erzsébet kilétét az őt faggató ifjúnak, akit váratlanul trombitaszó hív el. A trónteremben az udvarhölgyek Erzsébet borús hangulata miatt aggódnak. II. András király és az udvar népe ünnepélyesen fogadja a keresztes vitézeket, közöttük Lajost és Kunót, akik felismerik a két lányt. Lajos már tudja, jegyesével áll szemben, de úgy dönt, a Király által meghirdetett lovagi tornán még inkognitóban marad. * Induló harsan, a harcjáték résztvevői leeresztett sisakkal vonulnak be. Fegyvertánc következik (utóbbi Doppler Ferencé). A Király és kísérete a színpadon kívül zajló lovagi torna helyszínére távozik. A nép egy újabb induló zenéje alatt követi a vitézek harcát – majd a királyi udvar ünnepélyesen bevonul. A győztes koszorúzása a királylány feladata. A lovagban Erzsébet ráismer a lantosra. Lajos kilétére végre fény derül, s jegyese kezét most már ő maga megkérvén, frigyükre elnyeri András király áldását.
(Írta Gupcsó Ágnes és Németh G. István.)
| Őrzési hely | Országos Széchényi Könyvtár |
| Jelzet | Színháztörténeti Tár, MM 13.627 |
| Méret | 28 cm |
| Lejegyző | - |
Súgópéldány, 1857. Magyar Állami Operaház könyvtára
| Őrzési hely | Országos Széchényi Könyvtár |
| Jelzet | Színháztörténeti Tár, MM 13.628 |
| Méret | 27 cm |
| Lejegyző | Novák György |
Súgópéldány szereposztással, 1857. Nemzeti Színház, Magyar Királyi Operaház és Magyar Állami Operaház könyvtára
| Hely, kiadó, év, terjedelem, (lemez szám) | Pest, Herz nyomda, 1857, 20 o. |
| Példányok | OSZK Színháztörténeti Tár, 11.667 |
-
