Erkel Ferenc igen muzikális családból származott: nagyapja, id. Erkel József rendszeresen kamarazenélt; édesapja, ifj. Erkel József pedig a németgyulai iskola tanítói állása mellett a magyargyulai plébániatemplom karnagyi tisztségét is betöltötte. Pestre költözvén természetesen Ferenc is főként muzsikustársaságban mozgott, s 1839. augusztus 18-án Adler György, a budavári Mátyás-templom zenei vezetőjének ugyancsak kiválóan zongorázó lányát, Adélt vette feleségül. A házasságból 1842 és 1856 között kilenc gyermek született, akik közül négyen jelentős muzsikuskarriert futottak be.
•••••
ERKEL GYULA (1842–1909)
[1]Erkel Ferenc legidősebb fia zongorázni szüleitől tanult, a zeneszerzés elméleti alapjaival pedig Mosonyi Mihály irányításával ismerkedett meg. Alig 14 esztendősen már a Nemzeti Színház zenekarának üstdobosa lett, majd Nikicsen és Nagybányán töltött néhány évet házi zongoratanárként és zenemesterként. Pesti látogatásai alkalmával azonban már 18 éves korától vezényelte a Nemzeti Színház operett-előadásait is, s ennek megfelelően 1863-ban immár karmesterként tért vissza a színház állandó kötelékébe. A pódiumzongorista karrierről ugyan egy baleset folytán le kellett mondania, de tanárként jelentős sikereket ért el: 1878 és 1908 között a Zeneakadémia afféle „mindeneseként” zongorát, zeneszerzést, zeneelméletet, összhangzattant és énekgyakorlatot is oktatott. Emellett 1891-ben Újpesten Zenekonzervatóriumot indított, s az intézmény első igazgatója lett. Halála után Kereszty István úgy értékelt, hogy „Erkel Gyulának csak páratlan szerénységén múlt, hogy nem ért el zajos sikereket; ő beérte azzal, hogy kitűnő tehetségeivel zajtalanul fakasztott áldást munkakörében.” E szavak azonban korántsem csupán Erkel Gyula tanári és karmesteri munkájára érvényesek, de éppúgy zeneszerzői pályafutására is: saját kompozíciói megalkotása és publikálása helyett ugyanis munkája javát édesapja operáiba fektette, afféle „csendestársszerzőként”.
•••••
ERKEL ELEK (1843–1893)
Erkel Ferenc és Adler Adél második fia. Bátyjával, Gyulával és öccsével, Sándorral ellentétben szülei nem szánták muzsikusnak, de a Nemzeti Színház már fiatalon magához vonzotta, s 1860-tól a zenekar nagydobosa volt. 1872 októberétől immár másodrendező, majd három évvel később az éppen megnyíló Népszínházhoz szerződik első karmesternek, s ezt a pozíciót meg is őrzi egészen haláláig. Számtalan operett vezénylése mellett zeneszerzőként is sikeres lett: több mint 30 népszínmű (köztük A vereshajú, A piros bugyelláris és A toborzás) zenéjét állította össze, és önálló operetteket is komponált (pl. Székely Katalin, Tempefői, A kassai diák). A népszínmű-stílushoz talán legközelebb álló Erkel-opera, a Névtelen hősök komponálásakor ő is segédkezett apjának.
•••••
ERKEL LÁSZLÓ (1844–1896)
Erkel Ferenc harmadik fia alig 16 esztendős volt, amikor szülei házasságának megromlása miatt édesanyjával és Ferenc öccsével Gyulára költözött. Életéről emiatt kevesebbet tudunk, mint a fővárosban maradt testvérei pályafutásáról; annyi azonban bizonyos, hogy huzamosabb ideig a Gyulai Magándalkör karnagyaként, valamint zongoratanárként működött. 1871-ben két korábbi tanítványa javaslatára Pozsonyba települt át, s haláláig ott folytatta karnagyi és zongoratanári tevékenységét. Jóllehet Erkel László alkalmilag komponált is, ma főként Bartók Béla tanáraként ismerjük: a tizenéves zeneszerző 1892 őszétől egy éven át, majd 1894-től egészen 1899-ig, a Zeneakadémiára való sikeres felvételijéig vett órákat Erkeltől.
•••••
ERKEL SÁNDOR (1846–1900)
Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tár">
[2]Erkel Ferenc és Adler Adél ötödik gyermeke. Bátyjához, Gyulához hasonlóan az otthoni zongoraoktatást követően Mosonyi Mihálytól kapott alapos zeneelméleti képzést. Ugyancsak bátyja nyomdokába lépve lett 1861-ben a Nemzeti Színház zenekarának üstdobosa; négy évvel később azonban már a női kar betanítója, majd 1873-ban karigazgató lesz. Első operaelőadását 1868. december 22-én vezényelte, s ezzel hatalmas ívű karrier vette kezdetét: a következő bő három évtized alatt Erkel Sándor mintegy kétezer opera- és balettelőadás során, s emellett több mint száz zenekari hangversenyen állt a zenekar előtt. Bár valóban rendszeresen csak 1874-ben kezdett vezényelni, a Nemzeti Színház zenekarának éléről 1875 őszén távozó Richter János javaslatára őt nevezik ki utódjául. Amikor 1884 szeptemberében megnyílik a Magyar Királyi Operaház, természetesen Erkel Sándort nevezik ki igazgatóvá (apja főzeneigazgatói pozíciója ekkor már csupán szimbolikus). A következő évtized folyamatos operaházi csatározásai azonban egyre inkább kedvét szegik; egyre kevesebbet vezényel, s a mellőzöttség tudatával hal meg, alig néhány hónappal utolsó operaházi szerződése lejárta után.