BÁTORI MÁRIA

Dugonics András azonos című műve után.
Címváltozatok: Báthory Mária, Báthori Mária

A CSELEKVÉNY VÁZLATA
A budai várpiacon a dalmáciai hadjáratból győztesen hazatérő trónörökös herceget várja a nép. Istvánt tragikus hírek fogadják: neje, Judit elhunyt, az ország érdekében újra kell nősülnie. Első – kényszerített – házasságára hivatkozva utasítja vissza az újabb követelést. A szócsata hevében kiderül: Leányváron él István nemes, de nem királyi házból való szerelme, akitől két gyermeke is született. A király – Könyves Kálmán – átkot mond fiára, mire az a trón elleni támadással fenyegetőzve kijelenti: Bátori Máriát veszi feleségül. Harcosaival együtt Leányvárra távozik, ahol Mária – hölgyei körében – aggodalmakkal teli szívvel várja őt. István elhatározásáról értesülve előbb ellenzi azt, majd enged ugyan, de esküvőjük alatt is balsejtelmek gyötrik. * Udvarhölgyei sem tudják felderíteni a Király bosszújától rettegő Máriát. Rossz előérzetei fokozódnak, amikor fivére, Miklós és férje vadászni indulnak. Eközben Budán Mária megöletésére buzdítják a Királyt tanácsosai, hisz a fattyak veszélyeztetik István és Judit utódát. Kém hozza az esküvő hírét. Az élet és halál törvényeivel vívódó Király úgy dönt: udvarával Leányvárra indul. A királyi vadásztanyán Miklós vidám bordalt énekel, István azonban Mária véres árnyának rémképét látja, és kíséretével sietve visszatér Leányvárra. Mindeközben az ingatag Király – megismerve Máriát és gyermekeit – előbb őszintén megbocsát, végül azonban mégis szabad kezet ad vérszomjas intrikus tanácsnokainak. Segítségükkel egy bakó a lakosztályában leszúrja a gyermekei jelenlétében imádkozó Máriát, aki a visszatérő István és Miklós szemeláttára, férje karjában hal meg. A két férfi és vadásztársaik bosszút esküsznek a gyilkos fejére.
(Írta Gupcsó Ágnes és Németh G. István.)