Legány-jegyzékszám	18–19.
Műfaj	Zongoramű
Keletkezési idő	1840?
Bemutató helye, ideje	Nincs adat.
További előadások	A Concordia pesti daltársulat hangversenyén, 1844. III. 30-án, Erkel Ferenc valószínűleg játszotta a Capriccio-t.

Heinrich Wilhelm Ernst hegedűművész 1840 májusában mutatta be Pesten népszerű op. 10. Elégiáját és Capriccio-ját. Az akkor már nyomtatásban is megjelent Elégiát Erkel a c-moll hangnemet meghagyva írta át zongorára. A Capriccio esetében az Erkel által eszközölt változtatások olyan mértékűnek tűnnek az Ernst-mű 1844-es kiadásához képest, hogy azt önálló Erkel-kompozícióként tartották számon a műjegyzékek. Major Ervin nyomán Legány Dezső is eredeti műként írta le az eredetileg B-dúrban komponált, az említett kiadásban 25 variációval és egy rövid, szintén B-dúr bevezetéssel megjelent, Erkel átiratában viszont kilenc variációt tartalmazó, C-dúr Capriccio-t. Erkel újítása az is, hogy az Elégiát bevezetésként alkalmazva hatásos tételpárt csinált a két különálló műből. Ebben a formában tartalmazza a művet Wagner József két, egyaránt jó kiadása a Pannonia sorozat második, egyben utolsó füzetében. Rózsavölgyinél – nem túl szerencsés módon – külön kiadványként látott napvilágot a két tétel, bár közös címlappal. A későbbi utánnyomásoknál teljesen megszűnt a kapcsolat az átiratként kiadott Elégia és az önálló Erkel-műként megjelentetett „Le carneval de Venise” között. Kassai István megállapítása szerint ez utóbbi kiadásban az Elégia egy ütemmel hosszabb, míg a Capriccio nyolc taktussal rövidebb és néhány helyen könnyített. Ugyanő a Capriccio-t is csupán mesteri átiratnak tekinti azon az alapon, hogy mindössze egy variációnyi új anyagot hoz Ernst 1844-es kiadványához képest, ráadásul nem ismert Ernst darabjának 1840-ben már minden bizonnyal létező, a darab akkori formáját tükröző kottája.

Őrzési hely	Erkel Ferenc Múzeum, Gyula
Jelzet	Ms. mus. 10 (leltári szám 83.193.1)
Méret	27,8×36,2 cm
Lejegyző	Erkel Ferenc autográf

10 ütemnyi témavázlat a Capriccio elejéből, B-dúr. Fakszimile-kiadása: Magyar Zene XXXIII. évf. 3. sz. (1992. szeptember), 308. o.

Őrzési hely	MTA Zenetudományi Intézet, Budapest
Jelzet	Major-hagyaték: Fond 2/76
Lejegyző	Ismeretlen. Több más kéztől származó bejegyzéssel.

Az Elégia korabeli másolata. Elképzelhető, hogy az I. kiadás nyomdai előzménye. Címlap: „Elegie / von / Ernst / für das Piano forte übertragen von / Erkel”.

Őrzési hely	Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont, Budapest
Jelzet	Zenetörténeti Kutatókönyvtár: Ms. mus. 503
Lejegyző	Ismeretlen

A Capriccio valószínűleg 1860 előtt keletkezett másolata. A számos hiba, sőt hiány miatt kizárható, hogy nyomdai példány lett volna. Címlap: „Der Carneval in Venedig / von / H. W. Ernst / für das / Piano-Forte. / übertragen / von / Franz Erkel”.

Hely, kiadó, év, terjedelem, (lemez szám)	[Pest] : Wagner József, [1840]. 1–13 o. (lemezszám vagy betűjelzés nélkül)
Példányok	ZTI Major-hagyaték: 602.183

Megjelenéséről a Der Spiegel 1840. VIII. 15-i száma tudósít. Kétnyelvű címlap: „2. Emlék Ernstré Elegie 's Capriccio Zongorára alkalmaz: Erkel F.”/ „2. Erinnerung an Ernst. Elegie & Capric. f. d. P. F. über tr. v. F. E.”. Kőnyomatos kottaoldalak.

Hely, kiadó, év, terjedelem, (lemez szám)	[Pest] : Wagner József, [1850]. 3–15. o.
Példányok	ZTI Major-hagyaték: 241.633, 603.277/a

Jelzi a Hölgyfutár 1850. VIII. 12-i hirdetése. Ugyanaz a borító, de rendezettebb, réznyomatos kottaoldalak.

Hely, kiadó, év, terjedelem, (lemez szám)	Pest : Rózsavölgyi, [1860]. Elégia: 3–7. o. (581-es lzsz.). Capriccio: 2–11. o. (582-es lzsz.).
Példányok	Liszt F. Emlékmúzeum: M 45.596, M 45.597.OSZK Zeneműtár: Z 61.643/A–B (Elégia, 2 pld.); Z 47.470, Z 57.332, Z 61.644/A–B (Capriccio, 2 pld.)

Jelenti a Vasárnapi Ujság 1860. III. 4-i hirdetése. A még közös első címlap: „2 / Transcriptions / pour / le Piano / par / F. ERKEL. / I / Elegie H. W. Ernst. / II / Le Carneval de Venise".

Példányok

Major Ervin: Erkel Ferenc műveinek jegyzéke. Második bibliográfiai kísérlet. In: Magyar zenetörténeti tanulmányok. Szerk. Bónis Ferenc. Budapest: Zeneműkiadó, 1968. 19. o.

Legány Dezső: Erkel Ferenc művei és korabeli történetük. Budapest: Zeneműkiadó, 1975. 28. o.

Kassai István: Erkel Ferenc hangszeres művei. In: Erkel Ferencről és koráról. Szerk. Bónis Ferenc. Budapest: Püski Kiadó, 1995. (Magyar zenetörténeti tanulmányok). 55–75. o.

Kassai István: Adatok az Erkel kutatáshoz. II. rész: „Pannonia”. Magyar Zene XXXIII. évf. 3. sz. (1992. szeptember), 283–323. o.

Mona Ilona (összeáll.): Magyar zeneműkiadók és tevékenységük. 1774-1867. Budapest : MTA ZTI, 1989. (Műhelytanulmányok a magyar zenetörténethez, 11.). 491, 491/a, 1460–1461.

Hangfelvételek

Erinnerungen an H. W. Ernst: Introduction and Capriccio. In: Piano Works – Chamber Music / Ferenc Erkel. – Unterhaching–München : HNH International Ltd., cop. 1991. – 1 CD : DDD. – 8.223317
Megjegyzés: A CD-n szereplő 1–2. felvétel.
OSZK Zeneműtár: HVCD 70.613