Legány-jegyzékszám	54
Műfaj	Víg opera 3 felvonásban
Keletkezési idő	1862
Szöveg	Czanyuga József
Bemutató helye, ideje	Pest, Nemzeti Színház,1862. jún. 26.
Bemutató előadói	-
További előadások	-

A CSELEKVÉNY VÁZLATA
1146-ban egy Moson megyei faluban az éves búcsúra készülődnek. A kántor – Ordító [beszélő név!] – hivatását és magát dicsőíti, majd a férjhez menésre buzdítja lányát, hogy leendő unokáját minél előbb kántornak nevelhesse. Sarolta bevallja, már van választottja, akit éppen alkalma adódik a távolból megmutatni apjának. Ordító meglesi találkozásukat és – megismerve érzelmeiket – a vitéz távozta után közli lányával, hogy áldását adja rájuk. Váratlanul a Király jöttét jelző trombita harsan. Az érkező II. Gejza négyszemközt ráveszi Gyulát (Sarolta választottját), játssza el helyette a királyt, s ő Gyula vitézként fog bemutatkozni. Kis időre megszabadulna az ország gondjaitól – érvel –, ám be nem vallott indítéka az, hogy már korábban szemet vetett Saroltára. Az álruhás Király azonban nem tudja megingatni a lányt hűségében. A Királyt kísérő Belus nádor nem örül uralkodója játékának, s Ordító is gyanakodva fogadja a túl fiatal új udvarlót. A falu népe mulatságra vágyik, s táncra kel. * A trónkövetelőként fellépő Boris (Kálmán király törvénytelen fia) elleni harcra hívó kürtök harsannak. Sarolta imájában Isten áldását kéri a hazára, csatába induló szerelmére és a Királyra. Ez utóbbit meghallva Gejza újból ostromolni kezdi Saroltát, mindhiába. A kántornak most már egyre kevésbé tetszik a tolakodó ifjú, s igyekszik eltávolítani azt. Váratlanul betoppan Gyula, királyként. Sarolta ijedten veszi tudomásul, hogy szerelme nem az, akinek hitte. Ordító azonban – aki a vitéz valódi nevét nem ismerte – örül: lánya királyné lehet! A hadba indulók áldást kérnek, s kapnak fegyvereikre. * A táborozó katonák vidám bordalt énekelnek, s fegyvertáncot járnak. Gejza nem tudja elfelejteni a lányt, úgy dönt, Gyula alakjában titkon feleségül veszi Saroltát. A haza sorsát féltő nádor a nem kívánt frigy megakadályozására a királyi parancsot – miszerint Gyula vitéznek el kell vennie Saroltát – cselhez folyamodva adja át Ordítónak. Nem árulja el, a Király másképpen gondolta, mint ahogy Ő azt végre fogja hajtani. Sarolta kétségbeesetten veszi tudomásul, hogy a Király így szakítja el kedvesétől. A belépő Gyulát Belus valódi nevén szólítja – Ordító végképpen elveszti a fonalat: ki, kicsoda, s még mindig királynak remélve felszólítja a vitézt, hajtsa végre a parancsot. A szerelmesek boldogan omlanak egymás karjába. Az esküvő utáni örvendezést erősödő harci zaj szakítja meg. A királyt féltő népet Ordító kineveti, azt hívén, hogy az uralkodó éppen körükben tartózkodik. A győztesen visszatérő Gejza bosszúsan szembesül a fejleményekkel, s a csatából magát kihúzó Gyulát előbb száműzi, végül – megpróbálva jó képet vágni a dologhoz – grófi ranggal, a mosoni végvidéki várak parancsnokává nevezi ki. Mindenki boldogan élteti a boldogtalan királyt.
(Írta Gupcsó Ágnes és Németh G. István.)

Őrzési hely	Országos Széchényi Könyvtár
Jelzet	Színháztörténeti Tár, MM 13.910
Méret	29 cm
Lejegyző	Novák György

Súgópéldány szereposztással, Novák György kézjegyével, 1862. Nemzeti Színház, Magyar Királyi Operaház és Magyar Állami Operaház könyvtára.

Őrzési hely	Országos Széchényi Könyvtár
Jelzet	Színháztörténeti Tár, MM 13.912
Méret	26 cm
Lejegyző	-

Ügyelőpéldány, 1862. Magyar Állami Operaház könyvtára.

Őrzési hely	Országos Széchényi Könyvtár
Jelzet	Színháztörténeti Tár, MM 13.911
Méret	23 cm
Lejegyző	-

Olvasópéldány, 1862. Magyar Állami Operaház könyvtára.

Hely, kiadó, év, terjedelem, (lemez szám)	Pest, Herz nyomda, 1862, 28 o.
Példányok	OSZK Színháztörténeti Tár, MM 12.648

-