| Legány-jegyzékszám | 58 |
| Műfaj | Opera 5 felvonásban |
| Keletkezési idő | 1867 |
| Szöveg | Szigligeti Ede |
| Bemutató helye, ideje | Pest, Nemzeti Színház, 1867. ápr. 6. |
| Bemutató előadói | - |
| További előadások | - |
Jókai Mór azonos című műve alapján.
A CSELEKVÉNY VÁZLATA
1514-ben Budán, Mátyás temploma előtt Lőrinc diák a pogány elleni harcra szólít fel. Zápolya, erdélyi vajda csípős megjegyzései közepette II. Ulászló nemessé avatja a székely Dózsa Györgyöt, aki felesküszik a haza védelmére. A keresztet Csáky Lóra tűzi keblére, kinek hódolói sorába – Zápolya és Bornemissza mellé – Dózsa is belép. A távozni készülő Dózsát arája, Rózsa és egykori barátja, Barna tartja fel. Elbeszélésük szerint Rózsának Dózsához való hűsége miatt Zápolya feldúlatta otthonát, s Dózsa édesanyja is halott. A hadba indulók, – imáik közepette, – zászlóikra áldást kapnak. * A Király névnapját ünneplő urak Zápolyával az élen Dózsán élcelődnek. Hegedős, a költő a régi dicsőségről és a külső-belső viszályokról énekel. Lóra – hazáját megmentendő – a nemességet váratlanul Dózsa támogatására buzdítja. * Élénk vita folyik az egyenlőségről a Rákos mezején gyülekezők közt. Lőrinc pap legfőbb ellenségként a nemességet nevezi meg. Az érkező Zápolya ócsárolja a jött-menteket, a védelmükre kelő Barnán számon kéri jobbágy-szolgálata megtagadását. A felbőszült tömeget Dózsa megpróbálja megfékezni, ám Zápolya becsmérelve őt letépi melléről a keresztet. Immár megállíthatatlan a nemesek elleni felkelés. Rózsa kétségbeesetten könyörög hazájáért és kedveséért. * Dózsa, Barna és Rózsa különös jóslatokat kap. Barna szereti titkon Rózsát, akiről – mert már Lórához húz szíve – Dózsa lemond. Hívei hiába követelik a nemes foglyok kivégzését, mivel Lóra is köztük van, mindenki kegyelmet kap, ha megfogadják: nem támadnak újra ellenük. Csak Bornemissza nem tesz ígéretet – a jóslat szerint Dózsára csak egy valaki veszélyes: „aki nem issza a bort”. Dózsa nem hisz a jövendölésben, s őt is szabadon bocsátja. Lórát továbbra is magánál tartja, s Barna őrizetére bízza. Rózsa azt remélve, hogy Dózsát még visszahódíthatja, kiszabadítja Lórát, s helyébe lép. Barna abban a hitben, hogy Lórával teszi, leszúrja Rózsát. A lány kegyelmet kér Barnának, s Dózsa karjaiban boldogan hal meg. Zápolya támadása újra hadba szólítja a sereget. * Dózsa Bornemissza foglyaként sínylődik börtönében. Lázálmából megérti: áldozata jobb idők eljövetele érdekében mégsem hiábavaló – s bár Lóra megmenekítené, vállalja a neki megjósolt „királyságot”: a tüzes trónt és koronát.
(Írta Gupcsó Ágnes és Németh G. István.)
| Őrzési hely | Országos Széchényi Könyvtár |
| Jelzet | Színháztörténeti Tár, MM 13.612 |
| Méret | 29 cm |
| Lejegyző | Novák György |
Súgópéldány, 1867. Nemzeti Színház és Magyar Királyi Operaház könyvtára.
| Őrzési hely | Országos Széchényi Könyvtár |
| Jelzet | Színháztörténeti Tár, MM 13.614 |
| Méret | 22 cm |
| Lejegyző | Bőhm Gusztáv |
Bőhm Gusztáv rendezőkönyve, 1867.
| Őrzési hely | Országos Széchényi Könyvtár |
| Jelzet | Színháztörténeti Tár, MM 13.613 |
| Méret | 28 cm |
| Lejegyző | Virág Lajos |
Virág Lajos ügyelőkönyve kézjegyével, 1867.
| Hely, kiadó, év, terjedelem, (lemez szám) | Pest, Emich nyomda, 1867, 46 o. |
| Példányok | OSZK Színháztörténeti Tár, MM 11.702 |
-
