Élete

Nyomtatóbarát változat
  • 1810. november 7. – Gyulán megszületik Erkel Ferenc, Ruttkay Klára (1790–1865) és ifj. Erkel József (1787–1855) tanító és karnagy második gyermeke. A gyermek keresztnevét a birtok ura, Wenckheim Ferenc után kapja;
  • 1817–1819 – a németgyulai elemi, majd a magyargyulai főelemi diákja. A generációkra visszamenően muzikális Erkel-családban a zenei alapokat apjától és a lengyel Simon Czingulskitól tanulja el;
  • 1821 – apja orgonista-szolgálatának alkalmankénti ellátása mellett immár nyilvános hangversenyen is zongorázik Gyulán;
  • 1822–1825 – a bencés gimnázium diákja Pozsonyban. Zenei tanulmányait Klein Henriknél folytatja, és megírja első címről is ismert művét, egy zenekari kíséretes litániát;
  • 1827–28 fordulója – zongoratanár lesz Csáky Kálmán gróf családjánál, Kolozsvárott. A városban töltött mintegy hat esztendő alatt Ruzitska Györggyel, a karmester Heinisch Józseffel és főként a polihisztor Brassai Sámuellel való kapcsolata nagy hatással van esztétikai nézeteire;
  • 1834 – zenemesteri állást vállal Steinlein-Saalenstein grófné Szemerédi birtokán. Odavezető útján Pesten, a Nemzeti Kaszinóban hangversenyt ad (május 4.), melyről Mátray Gábor meleg hangon számol be a Honművész hasábjain;
  • 1835 – a Várszínházban működő Magyar Színjátszó Társasághoz szerződik. Első karmesteri fellépésén (április 11.) Rossini A sevillai borbélyát vezényli;
  • 1836 eleje – a magyar társulat anyagi csődbe jut, így Erkel elfogadja Alexander Schmidt, a Pesti Német Színház igazgatójának hívását a másodkarmesteri poszt betöltésére;
  • 1838 január – Német Színházbeli szerződésének lejártával az 1837. augusztus 22-én megnyílt Pesti Magyar Színházhoz szerződik, ahol a zenei együttes gyökeres újjászervezésébe fog;
  • 1839. augusztus 19. – feleségül veszi Adler Adélt, a budavári Mátyás-templom karnagyának kiválóan zongorázó lányát;
  • 1840. augusztus 8. – a Bátori Mária bemutatása. A premier színházi hirdetményén olvasható első ízben a Pesti Magyar Színház új elnevezése: Nemzeti Színház;
  • 1842. július 7. – megszületik első gyermeke, az utóbb apja legfontosabb szerzőtársává váló Gyula. A következő években születő testvéri közül Elek, László és Sándor is számottevő zenei karriert fut be;

  • 1843 Bartay Endre pályázatot hirdet Vörösmarty Szózatának megzenésítésére: a győztes mű Egressy Béni szerzeménye. Erkel mint a bírálóbizottság tagja versenyen kívül komponálja meg a maga változatát;
  • 1844 – Erkel zeneszerzői pályájának talán legsikeresebb esztendeje. Január 27-én bemutatják a Hunyadi Lászlót, amelyet a következő negyven évben 250-szer tűz műsorára a Nemzeti Színház. Március 9-én kerül először színpadra Szigligeti Ede Két pisztolya, amely Erkelt immár népszínmű-komponistaként is sikeressé teszi. Július 2-án pedig először hangzik fel a Bartay Endre által meghirdetett pályázaton győztes Hymnus;
  • 1848. március 15. – a Nemzeti Színház esti előadása Habsburg-ellenes tüntetésbe fullad, a közönség a Hymnust és a Hunyadi László „Meghalt a cselszövő” kórusát követeli;
  • 1851 – egyre szaporodó család gondjai elől menekülve Erkel nyaranta Gyulára költözik dolgozni. Jövedelmét gyarapítandó zeneórákat ad Albrecht főherceg leányainak;
  • 1853. november 20. – Erkel a Nemzeti Múzeum dísztermében vezényli a két hónapja életre hívott Filharmóniai Társaság első hangversenyét;
  • 1857. május 6. – a Ferenc József és Erzsébet királynő első közös magyarországi látogatására készült Erzsébet bemutatója; a három felvonást Doppler Ferenc, Erkel és Doppler Károly komponálja
  • 1859 – meghal a leánya, Ilona, és öccse, József. Házassága végképp megromlik, s felesége a következő évben különköltözik, Gyulára;
  • 1861. március 9. – utolsó Egressy-szövegre írt operája, a Bánk bán óriási sikerű bemutatójával Erkel pályája csúcsára ér;
  • 1862. június 26. – Erkel első vígoperai kísérlete, a Sarolta hevenyészett librettója folytán nem arat sikert;
  • 1863 – Erkel és a Zenészeti Lapok körül csoportosuló ízlésformálók viszonya megromlik; egyre több támadás éri feltételezett Wagner-ellenessége és fiai felívelő karrierje miatt;
  • 1865 – megalakul a Pesti Sakk-kör, amelynek Erkel haláláig elnöke marad;
  • 1867. április 6. – a Dózsa György bemutatójával Erkel és a közönség viszonya hűvösödni kezd; számosan a nemzeti stílustól való elfordulásként értékelik a művet;
  • 1868. szeptember 21. – az alig egy éve alakult Országos Magyar Daláregyesület debreceni közgyűlésén Erkelt „az összes hazai dalegyletek örökös főkarmesterévé” választják;
  • 1874. február – a Nemzeti Színház főzeneigazgatójának nevezik ki „életfogytig”, karmesteri állását azonban átengedi Richter Jánosnak. Erkel ezután csak saját operáit vezényli, így az először május 20-án színre kerülő Brankovics Györgyöt is;
  • 1875 – Erkel az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia igazgatójává és rendes tanárává nevezik ki; az újonnan alapított intézmény elnöke Liszt Ferenc;
  • 1880. november 30. – a Névtelen hősök bemutatója; Erkel második vígoperája sem arat sikert;
  • 1884. szeptember 24. – megnyílik a Magyar Király Operaház, a nyitóest programján Erkel a Hunyadi László nyitányát, fia, Sándor pedig a Bánk bán első felvonását és Wagner Lohengrinjének egy részletét vezényli;
  • 1885. március 15. – Erkel utolsó operája, az eredetileg az Operaház megnyitójára tervezett, de időre el nem készült István király bemutatója. A mű Erkel vázlataira épül, de immár jelentős részben fia, Gyula kompozíciója;
  • 1887. július 7. – Erkel lemond a Zeneakadémia igazgatói pozíciójáról; szeptember 23-án a Nemzeti Színház fennállásának 50. évfordulója alkalmából bemutatják az Ünnepi nyitányt;
  • 1888. december 30. – a Zeneakadémián lemond tanári állásáról is; másnap Gyula városa díszpolgárának választja;
  • 1890. november 7. – Erkel 80. születésnapján búcsúhangversenyt ad a Filharmóniai Társaság zenekarával, amelyen a Bátori Mária és a Dózsa György részletei hangzanak el fia, Sándor vezényletével. Maga Erkel hosszú idő után ismét zongoristaként lép a pódiumra: Mozart d-moll zongoraversenyét játssza saját kadenciájával;
  • 1892. augusztus 9. – az Országos Magyar Daláregyesület 25 éves jubileumára megszületik Erkel utolsó műve, egy Petőfi két verse („Elvennélek én, csak adnának” és „A faluban utcahosszat”) nyomán komponált férfikar;
  • 1893. június 15. – Erkel Ferenc halála. Három nappal később fényes gyászpompával búcsúztatták a Kerepesi temetőben.