A Hymnustól a Himnuszig, avagy egy legitimáció története – évszámokban

Nyomtatóbarát változat
  • 1823. január 22., CsekeKölcsey Ferenc befejezi Hymnus a' Magyar nép' zivataros századaiból című költeményét;
  • 1829 [valójában 1828 decembere], Pest – először jelenik meg a Kisfaludy Károly által szerkesztett Aurora című almanachban Kölcsey Ferenc verse;
  • 1828, Tudományos GyűjteményToldy Ferenc recenziója az Auróra-számról, melyben rövid említést tesz a Hymnusról;
  • 1832, Pest – Toldy recenziója után évekkel később, de még az 1832-es Versek megjelenése előtt a Pesti Casino első felolvasó délutánján hangzott el először nyilvánosan Kölcsey Hymnusa a frissen alakult olvasótársaságban, Bártfay László előadásában; Lásd: Bártfay László levelét Kölcseynek (1832. február 15.)
  • 1832, PestKölcsey Ferenc munkáinak első kötetében megjelenik a Hymnus, a' Magyar nép' zivataros századaiból című költemény;
  • 1832 Pázmándi Horvát Endre megemlékezése a Hymnusról, az Akadémia megbízásából. A kritika soha nem jelent meg;
  • 1836 Gaál József Szirmay Ilona című regényében ironikusan idézi fel a Hymnus 39-40. sorát;
  • 1838. augusztus 24., Szatmárcsekemeghal Kölcsey Ferenc;
  • 1844. február 29., Pest a Pesti Nemzeti Színház igazgatója pályázatot hirdet a Hymnus megzenésítésére. A pályázat benyújtásának határideje 1844. május 1.
  • 1844. március 3., Pest – a felhívás szövege megjelenik a Regélő Pesti Divatlapban: „...ez évben 20 arany pálya díjt tűz ki a' legjobb népmelódiáért – Kölcsey Ferencz koszorús költőnk Hymnusára ének és zenekarra téve... Beküldésének határnapja 1844. május 1ső napja...”;
  • 1844 tavasza, Pest – Erkel Ferenc a pályaművön dolgozik. Anekdotikus feljegyzés szerint az idős Erkel így emlékezett vissza erre az időszakra: „Csend van. Ülők és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz...” Gárdonyi Géza: Apróságok Erkel életéből, II. A szózat meg a himnusz.
  • 1844. május 1. előtt, Pest – Erkel Ferenc benyújtja pályaművét a Nemzeti Színházhoz. Jeligéje Kölcsey Ferenc Vanitatum vantitas című versének két kezdő sora: „Itt az írás, forgassátok - Érett ésszel, józanon. Kölcsey.”;
  • 1844. május 1-jéig, Pest – 13 pályamű érkezik a pályázatra;
  • 1844. június 15., Pest – megszületik a bíráló bizottság döntése;
  • 1844. június 16., Pest – közzéteszik az eredményt, a Regélő Pesti Divatlap és a Honderü hasábjain Szigligeti Ede színházi titoknok (titkár) aláírásával: „A' pályaművek közt több igen jeles találtatik, 's kritikán alatti egy sincs. – A' 20 darab arany jutalom egyhangúlag az első szám alatti, 's következő jeligés pályaműnek ítéltetett oda: Itt az írás forgassátok - Érett ésszel józanon. Kölcsey” A pályázaton többen dicséretben részesültek;
  • 1844. július 2., Pest – az Erkel Ferenc által megzenésített pályamű bemutatója a pesti Nemzeti Színházban. A bemutató alkalmából így írtak róla a Honderü című lapban: „...Most csak az van hátra, hogy Erkelünk' gyönyörű hymnusát többször adassék alkalom hallani, megismerni, megtanulni, annak jelessége kezeskedik, hogy az nem sokára a legnagyobb népszerűséget vivandja ki magának, s valódi magyar néphymnussá válandik...”;
  • 1844. augusztus 10., Óbuda – először szólal meg a Himnusz nyilvános ünnepségen: a Széchenyi nevű gőzös vízre bocsátása után az óbudai hajógyárban. Így ír róla a Honderű augusztus 17-én: „Erőteljes diapasonokban kezde zengeni ama fölséges néphymnus, mellyel Kölcseynk és Erkelünk' egyesült lantjaik teremtenek. Szent lelkesedés rezgé át a hallgatóságot, az erősmellű férfi és csengő hangú énekesnők' minden szavára, melly erélyezve az érczhangszerek' teljes harmóniája által, valóságos nemzeti hymnuszszá magasult.”;
  • 1844. augusztus 15., Pest, Rákos mezeje – Nagyboldogasszony ünnepe – először hangzik el a Himnusz egyházi szertartás keretében a pesti polgári őrhad zászlószentelésén kb. ötvenezer ember jelenlétében. Az eseményről a Honderü is beszámol augusztus 17. számában: „A szent mise elkezdődik; mit általában magyar ének kisére. Fölmutatás alatt a szép Kölcsey-hymnust hallatván a zenekar.”;
  • 1844. augusztus 25. Pest – a vaknövelde vizsgaünnepélyén a tanítványok a Himnuszt éneklik a megyeháza nagy termében;
  • 1844. szeptember 10. körül, Pest – megjelenik nyomtatásban a Himnusz kottája Wagner József zeneműkiadónál – Deák Ferencnek ajánlva. Ez lehetővé teszi a mű országos terjedését;
  • 1844. november 27., Kolozsvár – a kolozsvári Nemzeti Színházban előadás után a színészek eléneklik a Himnuszt;
  • 1845. május 16., Kolozsvár – Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály erdélyi útján az ünneplő közönség a Himnuszt énekli: „Több mint száz fáklya' világánál a' helybeli hangászkar” felvonulását követte „megdicsőült Kölcseynk hymnuszának a' tisztelgő fiatalság általi eldallása”. Deák Ferenc „beszéde' alapjául az eldalolt hymnusz' azon szavait: megbűnhődte már e' nép a' multat 's jövendőt” választja. Pesti Hírlap, 1845. május 27.;
  • 1847. augusztus 31., Pest – István nádor köszöntéséül a Hymnus és a Szózat együtt hangzik el;
  • 1848. március 15., Pest – a Nemzeti Színházban este Katona Bánk bánját adják, de a közönség egy idő után a Rákóczi-indulót követelte, majd a Marseillaise következett, s ennek eljátszása után adták Erkel Hunyadi Lászlójából az első felvonás fináléját, a „Meghalt a cselszövő”... kezdetű kórusművet, ezt követte Petőfi Nemzeti dala Egressy Gábor előadásában, majd népdalokat énekeltek, s ezután játszották „Erkel zenéje szerint Kölcsey hymnuszát, Egressy Béni zenéje szerint Vörösmarty Szózatát”, végül a Rákóczi-induló hangjai kíséretében hagyta el a közönség a színházat. (Pesti Divatlap 1848. március 19. 362.)
  • 1848. március 25., Marosvásárhely – a fáklyás menetben felvonuló ifjúság a Himnuszt énekli. (Erről az eseményről az Erdélyi Híradó tudósít 1848. április 4-én.);
  • 1848 – a forradalmi törvényhozás csak a nemzeti felségjelek, a címer és a zászló ügyében intézkedett, hivatalos himnuszt nem jelölt ki;
  • 1848. szeptember – Dobsa Lajos Március tizenötödike című vígjátékában, s az első jelenetben, a „Hermina” gőzös fedélzetén, az utasok között a fiatalok a Hymnus első szakaszának egy részét éneklik: „Balsors a' kit régen tép” stb. (Életképek 1848. szept. 10. 328.)
  • 1849. április 24., Pest – a császáriak kivonultak Pestről, a Nemzeti Színház pedig Szabad hangok címmel „ének és szavalati egyveleg”-et hirdet, amelyben második számként – a Rákóczi-indulót követően – elhangzik a Himnusz is (Március Tizenötödike, 1849. április
    24. l6. o.);
  • 1848–49 – a pesti március 15-e hatására rendezett ünnepségeken számos vidéki városban a Himnuszt énekelték – általában a Rákóczi-indulóval és a Szózattal együtt (Temesvár, Rozsnyó, Nagyvárad, Kecskemét);
  • [1848. augusztus 20., Buda – először hangzott el a Himnusz hivatalos állami ünnepségen a budavári Nagyboldogasszony- (ma: Mátyás-) templomban. Erre a többször hangoztatott eseményre nem találtunk megbízható adatot. A tényt elsőként Kovalovszky Miklós állította (a forrás megjelölése nélkül) az „Őrzők vigyázzatok a strázsán” c. írásában, mely a Magyar Múzsa című lap 1944. évi 16. számában jelent meg (36. o.) lásd Kritikai kiadás;
  • 1849-től a szabadságharc leverését követően – a Gotterhalte-t erőszakolták a nemzetre, a Himnusz csak elvétve szólalhatott meg;
  • 1850. március 26., Pest – a Nemzeti Színházban a pesti gyermekkórház javára adott műsor végén a Himnuszt énekelték;
  • 1850. augusztus 21., Pest – a Nemzeti Színházban a Losonc megsegítésére tartott díszünnepségen a Himnuszt énekelték;
  • 1850-es évek – Amíg a negyvenes évek végén ünnepi alkalmakkor felváltva vagy együtt énekelték a Hymnust és a Szózatot, addig az ötvenes években a Hymnus lett a nemzeti érzelmeket jobban kifejező népének;
  • [1854 – legfelső császári leirat teszi kötelezővé a Gotterhalte éneklését, illetve előadását az ünnepségeken];
  • 1856. május 18., CsekeKölcsey Ferenc síremlékének felavatásán Csekén a pataki kántus a Himnuszt énekelte. „Csekei utunk diadalmenethez hasonlított. Nemcsak a hallgatóság, hanem az egész haza méltánylatát és dicséretét megszerzénk.” (A pataki kántus évkönyve);
  • 1857. május 6., Pest – Erkel és a Doppler testvérek közösen komponált Erzsébet című operájának a bemutatója I. Ferenc József és Erzsébet királyné tiszteletére. Az Árpád-házi szentekről készült mű II. felvonásában a harangkar után felcsendült a Himnusz;
  • 1859. december 30., Széphalom – a Kazinczy-ünnepélyen is elhangzik Kölcsey Hymmusa;
  • 1860. április 30., Pest, belvárosi templom – rekviem Széchenyi István gróf emlékére; a templom köré mintegy 80 000 ember gyűlt össze s a Himnuszt és a Szózatot énekelték;
  • 1861. április 4., Lőcse – Szepes megye közgyűlésén azt iglói dalárda a Himnuszt és a Szózatot énekelte Széchenyi arcképének leleplezésekor;
  • 1862. augusztus 22., Pest – a színház fennállásának 25. évfordulóján a Nemzeti Színház egész társulata, a budai Népszínház tagjaival kiegészülve előadja a Himnuszt Erkel Ferenc vezényletével;
  • 1865. december 14., Pest – az országgyűlés megnyitása alkalmából az ünnepi mise után a Himnusz hangjaira vonult be I. Ferenc József a trónterembe;
  • 1867, a kiegyezés után – hazafias és társas összejöveteleken, nyilvános ünnepségeken, az iskolákban szokássá válik, hogy a Himnuszt vagy a Szózatot éneklik;
  • 1867Mosonyi Mihály két énekhangra és zongorára átírta a Himnuszt;
  • 1867 – Erkel Ferenc Dózsa György című operájának fináléjában feldolgozta a Himnusz melódiáját;
  • 1870-es évek – megszülettek Liszt Ferenc zongorára majd szimfonikus zenekarra írt fantáziái Szózat és Himnusz címmel;
  • 1875 – megjelenik az első Kölcsey monográfia, Vajda Viktor munkája, melyben először olvashatunk némiképp részletesebb elemzést a Hymnusról mint irodalmi alkotásról;
  • 1885 – megjelenik a második monográfia Kölcseyről, Jancsó Benedek műve, hol a Hymnusról írva erősebb hangsúlyt kap a mű hazafias jellege, s megfogalmazódik az az értékelés, mely hosszú ideig, voltaképpen napjainkig minden megemlékezés alaphangja lesz;
  • 1887 – Erkel Ferenc a Nemzeti Színház megnyitásának 50. évfordulójára írt >Ünnepi nyitányában összekapcsolta saját eredeti művét Egressy Béni Szózathoz írt zenéjével;
  • 1894. április 1., Budapest – Kossuth Lajos ravatalánál a Nemzeti Múzeumban a budai dalárda elénekelte a Himnuszt, majd a temetési menetben is többször elhangzott a Szózattal együtt;
  • 1898-ban, Budapest – a március 15-i események félévszázados évfordulója kapcsán is sok helyütt hangzik fel a Himnusz, pl. a polgárság Nemzeti Lovardában tartott ünnepségén; a Nemzeti Múzeum előtti ünnepség után pedig a Várba induló menet a Kossuth-nótát, a Himnuszt és a Marseillaise-t énekelte;
  • a XX. század eleje – Kölcsey Hymnusát Erkel zenéjével nemzeti imaként emlegetik; ugyanakkor sajtópolémia: ellenezték a Himnusz templomokban való éneklését, mert nem szerepel az engedélyezett liturgikus énekek között, a „Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt” rész pedig dogmatikai szempontból kifogásolható;
  • 1903. április 4., Budapest – a képviselőházban Pap Zoltán képviselő interpellációja nyomán vita keletkezik: miként lehetséges, miszerint „több nép- és felsőbb iskolában a közoktatás vezetői annyira megfeledkeztek magukról és a magyar állam tekintélyéről, hogy egy velünk jogilag szerződéses viszonyban, de tényleg ellenséges lábon álló államcsoportozat himnuszát, az u.n. »Gotterhalte«-t énekeltetik?” A vita nyomán Rátkay László képviselő törvényjavaslata az egységes magyar nemzet himnuszáról. A javaslat Széll Kálmán miniszterelnök válasza után, aki semmi kivetnivalót nem talált a „Gotterhalte” eléneklésében, lekerült a napirendről;
  • 1906 – Rákóczi és Thököly hamvainak hazahozatala kapcsán legtöbbször a Hymnust énekelték;
  • 1908. október – ellenvélemény a Himnusszal kapcsolatban Eötvös Károly tárcája a Pesti Hírlapban Az első nemzeti dal címmel.
  • 1913 – felmerül a Hymnus törvényes védelmének kérdése. Egy felvidéki kocsmai összeütközés során az ott iszogató tanító a Hymnus játszását rendelte a cigánybandától, mikor az ugyancsak ott iszogató szlovák pap köpött egyet és megrendelte a „Hej Szlovacit”. A konfliktussá fajult igényeltérés bíróság elé került, az ügy megjárta a törvényszéket, a táblát, végül a királyi Curia elé jutott, ahol úgy döntöttek, hogy a szlovák pap ittas emberek közötti megnyilvánulása nem minősíthető izgatásnak, s felmentették a papot.
  • [1918. október 23., Debrecen – az egyetem felavatásakor valószínűleg utoljára hangzott el Magyarországon a Gotterhalte himnuszként];
  • 1918–1919 – az Osztrák-Magyar Monarchia fölbomlása után a megcsonkított, de független Magyarország „hivatalos” himnusza lett a gyakorlatban Kölcsey Ferenc és Erkel Ferenc alkotása;
  • 1923 – megjelenik Horváth János alapvető tanulmánya, A Himnusz a Napkelet című folyóiratban és Krúdy Gyula írása A Himnusz bölcsőjénél című a Nyugatban;
  • 1923. június 10.(!), Mátészalkaországos ünnepséget rendeznek a nemzeti ima születésének századik évfordulóján;
  • 1923Dohnányi Ernő hármas zenekarral idézte a Himnusz, a Szózat és saját Hitvallás – Nemzeti ima című művének témáját Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulóját köszöntő Ünnepi nyitányában;
  • 1939minisztériumi rendelet , mely úgymond a könnyebb énekelhetőség kedvéért kimondja, hogy a „Hozz rá...” helyett „Hozz reá...” énekelendő;
  • 1945–1949 közötti időszak – az ún. szocialista országok közül Magyarországon, valamint Lengyelországban és Csehszlovákiában maradhatott meg a „régi” himnusz;
  • 1949 – Nem sokkal a nemzeti címer lecserélése után Révai József tervbe vette, hogy Illyés Gyulával új himnusz-szöveget írat, melyet majd Kodály Zoltán fog megzenésíteni. A terv azonban a két művész kiállása miatt nem valósult meg. Illyés visszaemlékezésének részlete az 1974-ben kiadott Naplóban: (Lásd a digitális változat 52.oldalán.); Széll Jenő, az egyik hiteles tanú Kodály reakcióját örökítette meg;
  • 1951 – a Kölcsey-kiadás ideológiai magyarázata, mint az értelmezés szintjén történő kisajátítás kísérlete.
  • 1952, Pécs – a szovjet Mojszejev-együttes vendégszereplése. Műsorukat a pécsi Nemzeti Színházban a Himnusz magyar nyelvű, ének-zenekari megszólaltatásával kezdték. A magyar közönség tapsviharral köszönte meg az orosz vendégek gesztusát;
  • 1956-os forradalom és szabadságharc – a Himnusz – a Szózat, a Boldogasszony anyánk és Beethoven Egmont-nyitánya mellett – szimbólummá vált;
  • 1957 – A forradalom és szabadságharc leverését követően készült el Lajtha László VII. („Forradalom”) szimfóniája, melynek eredeti címe „Mártírok siratója” volt. A címet később baráti tanácsra „Ősz”-re változtatta. A zárótétel kódájában – harang és rézfúvósok hangján – szólal meg a Himnusz dallamának az első sora. A „magyar” szóra eső résznél a dallamot az egész zenekar hangereje tapossa el. (A mű első hivatalos bemutatója 1990. október 23-án volt, az Operaházban, az Antall-kormány jelenlétében.);
  • 1957–1989 – a Kádár-diktatúra idején állami rendezvényeken és iskolai ünnepségeken a Himnusz többnyire csak a szovjet himnusszal és/vagy az Internacionáléval együtt hangozhatott el;
  • 1989. január 22. A Himnusz születésnapja a magyar kultúra napja. 1993-tól kezdve ezen a napon tüntetik ki a pedagógusokat is. (A Himnusz szövegének kéziratát január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc.);
  • 1989-ben, a rendszerváltás idején – az 1989 október 23-ától hatályos XXXI. tv 36. §-a kimondja: “a Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.” Ez a szöveg került be az Alkotmányba is. (XIV. fejezet, 75 §);
  • A rendszerváltás után – az új magyar útlevelekben is megjelenik a Himnusz; egyrészt a műanyag adatlapon dombornyomással látható a kézirat szövegének részlete, másrészt pedig az útlevél oldalain UV-fény alatt látható a megzenésítés kottájának részlete;
  • 2006. május 7., Budakeszi – felavatták a Himnusz szobrát. V. Majzik Mária alkotása kilenc méter hosszú, négy és fél méter magas, amely egy kör sugarai mentén jeleníti meg a vers sorait, közepén pedig egy két méteres, több mázsás, bronzból készült Isten-alak látható. Ünnepeken hétszer három bronzharang szólaltatja meg Erkel Ferenc művét a szobor hét ívből álló szerkezetében;
  • 2010 kora ősze – hír a médiában a felvetés: a tervezett új alkotmány szövegének preambuluma az „Isten áldd meg a magyart” sorral kezdődjék;
  • 2012. január 1. – Életbe lép Magyarország új alkotmánya, melynek preambuluma a Himnusz első sorával kezdődik: Isten, áldd meg a magyart!