Himnusz

Nyomtatóbarát változat

Ma már mindannyiunk számára természetes, hogy a nemzeti ünnepeinken, a különböző sportvilágversenyeken és a magyar olimpiai bajnokok tiszteletére, az óév és az újesztendő találkozási pontján éjfélkor, valamint más jeles ünnepeinken is sokszor – Kölcsey Ferenc és Erkel Ferenc alkotását, a Himnuszt hallgatjuk, énekeljük. Természetes, pedig a magyar himnusz az egyetlen állami himnusz a világon, amelyet semmilyen törvény, uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelezővé egészen a rendszerváltásig. Csak az 1989. október 23-ától hatályos XXXI. tv. 36. §-a mondta ki, hogy „a Magyar Köztársaság himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével.” A költemény 1823-ban, Erkel zenéje pedig 1844-ben született.

Az ezt megelőző évszázadokban a katolikus magyarság „néphimnusza” a Boldogasszony Anyánk… és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga… kezdetű énekek voltak, a reformátusoké pedig a Tebenned bíztunk, elejétől fogva… című zsoltárének volt. (Ezeket a hívek ma is éneklik, többnyire ünnepeken.) Népszerű volt – a hatóságok által többször betiltott – ún. Rákóczi-nóta is. Az 1840-es években aztán – mintegy varázsütésre – egymás után érlelődtek meg nemzeti indulóink, közösségi dallamaink ma ismert formái.

Elsőként a Rákóczi-induló, mely a hagyomány szerint a Rákóczi-nóta és egyes verbunkos hegedűs dallamképletek ötvözésével Bihari János legendás hegedűjátékában szervesült egyetlen dallammá. 1838 és 1840 között Erkel Ferenc is feldolgozta és hangversenyein is népszerűsítette a Rákóczi-nótát és a Rákóczi-indulót – több változatban. A változatok egyike a Liszt Ferenccel való kapcsolatának korai dokumentuma: Emlékül Liszt Ferenczre. Rákóczi indulója (1840). Az 1839–40-es darab a pesti Liszt-hangversenyek emlékét örökíti meg. Tisztelgés a nagy pályatárs előtt, és visszhangja annak a rendkívüli élménynek is, melyet a Liszt Ferenc által előadott, briliáns Rákóczi-induló hallgatója átélhetett. A történeti emlékezet szerint 1846 februárjában a Pest-Budára látogató Hector Berliozt is Erkel Ferenc ismertette meg a Rákóczi-indulóval. Zongorajátéka nyomán a francia mester meghangszereli a művet, és munkája eredményeként olyan zseniális partitúra születik, mely minden más változatnál hatásosabb, fénylő ragyogásba foglalta a Rákóczi-induló zenei anyagát.

Az 1843-as és az 1844-es év két nevezetes nemzeti színházi pályázata, a Szózat és a Hymnus két örökéletű dallamának megszületését eredményezte. 1843. május 10-én szólalt meg először. Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója 1843. január 26-án közzétett felhívása 70 arany pályadíjat ajánlott fel „a legjobb népmelódiáért Vörösmarty Mihály, koszorús költőnk halhatatlan Szózatára, ének- és zenekarra téve.” A bírálóbizottság – tagjai között Erkellel, Mosonyi Mihállyal, Vörösmarty Mihállyal és Szigligeti Edével – három művet érdemesített a nyilvános bemutatásra. Megszólalásukat óriási érdeklődés előzte meg, bizonyítván, hogy a nemzeti dallamok sorsa immár az országos közügyek rangjára emelkedett. A győztes mű – „Minden ember legyen ember és magyar” jeligével Egressy Béni alkotása lett. A szerző a pályázat időpontjában már a kor egyik legnépszerűbb népies műdalszerzője, Erkel munkatársa, szövegkönyvírója volt, akinek minden megmozdulásában megmutatkozott rendkívüli tehetsége akár dalokat komponált – hihetetlen termékenységgel – vagy színműveket fordított és népszínművet írt. A pályanyertes Szózat-dallam a kor hangszeres verbunkos stílusának hatása alatt keletkezett; éneklésének nehézségeit már a bemutatót követően felrótták neki a kritikusok. Nagy hangterjedelmű, hazafias pátosszal telített melodikája élesen tagolt dallamsoraival, gazdag ritmikájával mégis nagy tömegek tudatában vált igen hamar Vörösmarty Szózatának nagy hatású közvetítőjévé. (A pályázat történetének jellemző epizódja, hogy Erkel Ferenc is megírta a maga Szózatát, de bírálóbizottsági tagként nem nyújthatta be művét. Énekre és zongorára komponált, szép és máig alig ismert darabját 1843. május 30-án mutatták be a Nemzeti Színházban.)

A Szózat dallampárja, Erkel Hymnusa alig egy évvel később, 1844 tavaszán keletkezett. Az ahogyan Kölcsey verse végérvényesen összefonódott Erkel zenéjével és jelképpé magasztosult, az elmúlt több mint másfél évszázad magyar kultúrtörténetének egyik legérdekesebb folyamata.

Legány Dezső zenetörténész megfogalmazásában: „Nem népzene és mégis az a Himnusz, a Szózat és a Rákóczi induló, e három nagy zenei sóvárgás, intelem és riadó a helytállásra, mely a magyar népet összefogja. Bennük magára és egymásra talál a magyarság minden tagja bárhol is él. Ez emeli a népzene: az egész nép tulajdonának rangjára.
Mind a három a csak-azért-is élni akarás és élni tudás jelképe lett. A szembefordulás és áldozatvállalás szülöttei, s annál viharosabban terjedtek és bukkantak fel újra a változó idők során, mentől inkább igyekeztek megújuló elnyomással útjukat állni.”
Szerző Katalin zenetörténész szövegének felhasználásával: a szerkesztők (Forrás: az 1993-as OSZK Erkel centenáriumi kiállítás nyomtatott vezetőszövege)

A Hymnustól a Himnuszig, avagy egy legitimáció története – évszámokban

•••••


Kölcsey Ferenc: Hymnus,
a magyar nép zivataros századaiból

Cseke, 1823. január 22.
(Szövegközlésünk az alábbi kiadások alapján készült: Kölcsey Ferenc Hymnus, Nemzeti Hagyományok, Parainesis. Válogatás a Kölcsey-életműből. A kötetet szerkesztette, a szövegeket sajtó alá rendezte és a jegyzeteket összeállította Szabó G. Zoltán, Budapest, PannonKlett, Matúra Klasszikusok, 1997. 25-26. o. és Kölcsey Ferenc összes költeményei. Nemzeti hagyományok, Parainesis. Szerk.: Szabó G. Zoltán, Budapest, Osiris, 2008., 105-107. o. A jegyzetek forrása a Matúra Klasszikusok vonatkozó kötete.)

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel
,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A múltat s jövendőt!
Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének?
Hányszor támadt tennfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre?
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában.
Bércre hág és völgybe száll,
s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!


•••••


Kölcsey Ferenc Himnusza idegen nyelveken

Kölcsey Ferenc Hymnus című költeményének fontosabb szövegkiadásai

Kölcsey Ferenc Hymnus című költeményének szakirodalma

Erkel Ferenc Hymnus-megzenésítésének szakirodalma

Erkel Ferenc Himnusza mint ihlető forrás

A magyar kultúra napja