Erkel harmadik operája, a háromfelvonásos Bánk bán szövegkönyvét Egressy Béni írta Katona József azonos című drámája alapján. Az opera keletkezéstörténete – az 1844-45-ben megkomponált első részletektől az 1861-es ősbemutatóig – több mint másfél évtizedet fog át. A szabadságharc leverése után, az önkényuralom idején Erkel az asztalfióknak szánva dolgozott a partitúrán. Katona József Bánk bán című tragédiáját a cenzúra tilalma miatt 1860-ig nem játszhatták a magyar színpadokon. A megírás hosszú ideje is szerepet játszhatott a Bánk bán megérésében, melyet motivikus és szerkezeti hasonlóságok kötnek Erkel korábbi két operájához. Ezekhez képest viszont előrelépést jelent a Bánk bán drámai kifejező erejének és a szereplők zenei jellemzésének hatásossága.
A Bánk bán több szempontból is összegzésének tekinthető Erkel pályáján. Hatásosan bizonyította a gyakorlatban a magyar népies műzene nagyoperai alkalmazásának lehetőségét, amely a korábbi betétek helyett ezúttal már nagyobb egységek, akár egész felvonások fő szervező erejévé vált. Az idegen és a honi ellentétét szembe állító történet Erkel operájában zeneileg a francia és az olaszos elemnek a magyaros anyaggal való találkozásában ötvöződik szerencsésen. A Bánk bánt megelőző magyar operáktól eltérő módon újdonságnak tekinthető a nagy zenekar és korábban operában kihasználatlan hangszerek (angolkürt, cimbalom, viola d’amore) alkalmazása is.
Erkel Ferenc Bán bánjának ősbemutatóját, amely 1861. március 9-én volt a Nemzeti Színházban, hatalmas várakozás előzte meg. A bemutató a magyar operát vitte sikerre, nagy hatással volt a kortársakra, és a Verdi-operák korabeli olaszországi előadásaira emlékeztető élményt nyújtott a magyar közönségnek.
Részlet Tallián Tibor: Nemzeti színház, nemzeti opera című tanulmányából:
„Az 1861-ben bemutatott Bánk bán a nemzeti opera paradigmáját valósítja meg. Egyéni és politikai sors sors mint egyazon nemzeti végzet kettős arca tekint a nézőre a nagyszabású drámai alapanyagból; a drámai személyek emberi jelleme és nemzeti-drámai funkciója tökéletesen fedi és kölcsönösen felerősíti egymást. Ám végső soron a zenének köszönhető, hogy a Bánk bán színpadát eleven és magyar figurák népesítik be. Erkelnek Verdi és Meyerbeer alapos megismerése közben szerzett zenedramaturgiai tapasztalatai és áradó egyéni invenciója a nagy operatragédia légkörét teremti meg. itt ér zenitjére Erkel egyre érlelődő képessége a magyar dalstílus zenedrámai kiaknázására. Operáiban magától értetődő természetességgel, hasonlíthatatlan romantikus ihletettséggel csendülnek fel a könnyes örömnek, a mosolyba játszó bánatnak, a vágyakozásnak és visszavágyásnak megragadó tónusai, s a hazatérés élményével ajándékoznak meg egy közös érzelmi otthonba, ami az operán kívül talán soha nem létezett. A nemes magyar hang megteremti az operai alakok nemzeti jellemét, és ezáltal mintegy megteremti azoknak a tízezreknek a nemzeti éthoszát is, a hősök hangját magukba fogadják: »Hazám, hazám, te mindenem...« Nemzeti művészet az, ami nemzetet teremt.”
•••••
•••••
Ha férfi lelkedet Egy hölgyre föltevéd, ’S az üdvösségedet Könnyelműn tépi szét; Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyűt, ’S míg az szivedbe vágyat olt, Ez égő sebet üt; Gondold meg és igyál: Örökké a’ világ sem áll; Eloszlik, mint a’ buborék, ’S marad, mint volt, a’ puszta lég. |
Ha fájó kebleden A’ gondok férge rág, ’S elhagytak hitlenűl Szerencse és világ, ’S az esdett hír, kéj s örömed Mind megmérgezve van, ’S remélni biztosabbakat Késő vagy hasztalan; Gondold meg és igyál: Örökké a’ világ sem áll; Eloszlik, mint a’ buborék, ’S marad, mint volt, a’ puszta lég. |
Ha, mint tenlelkeden, Függél barátodon, És nála titkaid: Becsűlet és a’ hon, ’S ő síma orgyilkos kezét Befúrja szívedig, Míg végre sorsod árulás Által megdöntetik; Gondold meg és igyál: Örökké a’ világ sem áll; Eloszlik, mint a’ buborék, ’S marad, mint volt, a’ puszta lég. |
’S ha bánat és a’ bor Agyadban frígyre lép, ’S lassanként földerűl Az életpuszta kép, Gondolj merészet és nagyot, És tedd rá éltedet: Nincs veszve bármi sors alatt Ki el nem csüggedett. Gondold meg és igyál: Örökké a’ világ sem áll; De a’ mig áll, és a’ mig él, Ront vagy javít, de nem henyél. |
Ha szent gondok között Fáradtál honodért, Vagy vészterhes csatán Ontottál érte vért, ’S az elcsábúltan megveti Hű buzgóságodat, ’S lesz aljas-, gyáva- és buták’ Kezében áldozat; Gondold meg és igyál: Örökké a’ világ sem áll; Eloszlik, mint a’ buborék, ’S marad, mint volt, a’ puszta lég. |
1843. augusztus 26. előtt
|